A kérdés, amelyre a szerző választ próbál adni: milyen képet kaphatunk az önmagáról beszélő és az önmagát regényei, novellái világába belecsempésző íróról, ha az önéletrajziságot nem az író biografikus adataiból, hanem azokból a nyomokból kiindulva próbáljuk megközelíteni, amelyeket az autobiografikus írások és a fikciós szövegek számunkra felkínálnak? A kötetben helyet kap a Jókai-filológia két megold(hat)atlannak tűnő problémájával foglalkozó okfejtés is. Az egyik A gyémántos miniszter kiadástörténetének ellentmondásaiból kiindulva tesz kísérletet arra, hogy a novellát elhelyezze Jókai rövidprózai életművének kontextusában. A másik a Politikai divatok keletkezéstörténetének leghomályosabb fejezetére fókuszál, s arra keresi a választ, hogy létezett-e a regénynek a ma ismert változatánál korábbi variánsa.
A kötet utolsó írása a Szegény gazdagok recepciótörténetében a legtöbb fejtörést okozó kérdést igyekszik új köntösbe öltöztetni. Vajon ki is valójában Fatia Negra, a hírhedt álarcos bandita? A krimibe illő fordulatokkal tarkított fejtegetésben a szerző az utolsó pillanatig nyitva hagyja a kérdést.