A köteteben tehát a szerzői életművet is meghatározó alakok szubjektív skiccei bontakoznak ki, köztük Magyarász Imre festőé, aki a szerző első mestere; de megelevenednek további mesterei, Mendlik Lajos és Martyn Ferenc is. Ír Bálint Endréről, akivel kollegiális, majd baráti kapcsolatban állt; Kovásznai György animációs rendezőről, Barta Lajos szobrászművészről, Pátkai Ervin szobrász, várostervezőről. Több mint két tucat személyiség elevenedik meg ilyen módon a kötet lapjain.
A szerző közvetlen környezete és szakmai hálózata mellett más művészeti ágak képviselői is megjelennek, ír pécsi színész barátjáról, Karikás Péterről, és feltárul az is, milyen ismeretség fűzte a magyar irodalom kiemelkedő alakjaihoz, Szabó Magdához és Kertész Imréhez, hogyan méltatta józsefvárosi kiállítását Tandori Dezső. Részint ez motiválja, hogy Kecskeméti Kálmán saját versei is feltűnnek a kéziratban.
A művészportrék felrajzolásán túl a szerző reflektál a képzőművészeti kritika magyarországi helyzetére, az önreflexivitás jegyében továbbá Wehner Tibornak és Maróti Istvánnak a szerzővel készült interjúi is helyet kapnak a kötetben. Az érzékletességet gazdag képanyag erősíti, amely mind megelevenedő szereplők, mind az alkotóművészetüket szemléltető alkotások fotóit magába foglalja.
