történetét: a későbbi jóst az istenek hét évre nővé változtatták, s így megtapasztalhatta mindkét nem szexuális élvezetét. Amikor Zeusz megkérdezte, hogy a nők vagy a férfiak örömérzete a nagyobb, egyértelműen a nők mellett tette le a voksát. Akkoriban a legfőbb nemi szervek egyikének tekintették a klitoriszt, és fontos szerepet tulajdonítottak neki a megtermékenyítésben. A középkorban az egyház álláspontja is ezt tükrözte. De amikor a 17. század közepén bizonyossá vált, hogy a klitorisz az egyetlen, amely „csupán” a szexuális örömöt teszi teljessé azáltal, hogy „érdemtelen” gyönyörhöz segít hozzá, megkezdődött a nők évszázados pokoljárása. Úgy tartották, ha ez a szerv nem játszik szerepet a szaporodásban, akkor igazából felesleges, ezért bevett gyakorlattá vált a kimetszése, ami rendkívül nagy fájdalommal és fertőzésveszéllyel járt. Ezeknek a kíméletlen beavatkozásoknak a népesség radikális csökkenése vetett véget, ugyanis a klitorektómián átesett hölgyek vonakodtak a nemi élettől, ennek következtében jelentősen visszaesett a születések száma. Hosszú idő után beköszöntött az orvosilag javallt orgazmusok korszaka, s végül Sigmund Freud pszichológiája emelte méltó helyére a női szexualitás kérdését. Ám a tudományos fórumokon és a hétköznapi életben a mai napig is jóval több szó esik a péniszről, mint a női nemi szervekről. Ennek pedagógiai okai is vannak: a kisfiúk szexuális érdeklődését környezetük bátorító megértéssel fogadja, a kislányokét viszont egyértelműen elutasítja. Ez a kötet az ismeretterjesztésen és kultúrtörténeti érdekességek bemutatásán túl azt a célt is szolgálja, hogy a nők öntudatosabban, teljesebben éljék meg saját szexualitásukat, mint korábban. Jean-Claude Piquard (1952–) Montpellier-ben elő francia szexológus, terapeuta és író. Több munkája is megjelent ebben a témában: A kétféle nemi extázis, a gyönyör és az orgazmus (2006) és A szex jó gyakorlata (2018).
