Az először Emil Sinclair álnéven kiadott az első világháború alatt íródott, és Hesse művészetében egy új alkotói korszak kezdetét és egyik csúcspontját is fémjelzi. A freudi és jungi pszichoanalízis eredményeit is felhasználva rajzolja meg Sinclair lelki fejlődését, tusakodását önmagával és a világgal, míg végül lélekvezetői – Max Demian és Éva asszony – segítségével felnőtté válván az első világháború borzalmai közepette rátalál önmagára. „Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése.
