A húszas-harmincas évek tárgyias költészetében a lírai alany megjelenési formáit azonosítja, majd a cselekvés és a szubjektum feddhetetlenségének problematikáját vizsgálja a Tiszták című drámában, végül a halál etikusságának kérdéséhez közelít a Kháron ladikján című esszéregény kapcsán. A szerző e lírai, drámai és prózai művekben annak esztétikai nyomait keresi, hogyan formálódik Illyés híres „nem menekülhetsz” etikája.