Amikor kezembe vettem Philip Carter és Ken Russell könyvét, vegyes érzéseim voltak. A szerzők több könyvet is írtak már, amelyben minden lehetőségünk megvan az agyunk tesztelésére, de ennek eredménye sok esetben csak a barátaink körében lehet dicsekvés tárgya. „Nézd csak, milyen magas az IQ-m!" Ez pont annyit jelent, mintha azt mondanám, 95 kilogramm a testem izomtömege! Rendben, de hatékonyan, örömmel és mások javára tudod használni?
E könyv jelentősen túlmutat ezeken a kereteken! Megadja a tiszteletet egy olyan szervünknek, amelyet sok esetben mostohagyerekként kezelünk, mégis komoly elvárásokat támasztunk vele szemben. Ahogyan a testünket edzük valamely cél elérése érdekében, az agyunknak is szüksége van a törődésre. Ne vegyük adottnak a jelenlegi teljesítményét, és ne is törődjünk bele a pillanatnyi lehetőségeibe, hiszen ahogyan gondozunk egy növényt vagy nevelünk egy gyermeket, és látjuk a fejlődését nap mint nap, úgy tehetünk a saját agyunkért is. „Viseld jól gondját magadnak, és boldog leszel!"
A gondoskodás mikéntjére remek válaszokat ad ez a könyv. Miközben egyre jobban belemerülünk a tesztekbe és a gyakorlatokba, az az érzésünk támad, hogy jó kezekben vagyunk. Olyan mester kezei között, aki szakértelemmel és jószándékkal van felruházva, mindig tudja, hogy mit és hogyan kell tenni azért, hogy agyunk tökéletes egészségben működjön. A mester mi magunk vagyunk. Ehhez ad útmutatót ez a könyv.