Kötésmód:
keménytáblás
Oldalszám:
152
TUDTAM, HOGY EZ A LÁNY AZ ÉN EMBEREM.
Ő AZ, AKIRE VÁRTAM.
De ez a lány, aki a nekem való ember volt, valahogy nem hallott engem. Nem volt elég hangos az ugatásom, hogy elérjen hozzá. Nem voltam elég nagy, hogy átugorjam a kerítést, és odafussak hozzá. Egyszerűen továbbsétált a három kutyával a pórázon, Gail pedig benyúlt értem a ketrecbe.
- Te jó ég, Max, mi ez a nagy ricsaj? - kérdezte, és felemelt. - Óvatosan! Nehogy elejtselek!
Küzdöttem a kezében, és nyüszítettem, csalódottan és szomorúan.
De ez a lány, aki a nekem való ember volt, valahogy nem hallott engem. Nem volt elég hangos az ugatásom, hogy elérjen hozzá. Nem voltam elég nagy, hogy átugorjam a kerítést, és odafussak hozzá. Egyszerűen továbbsétált a három kutyával a pórázon, Gail pedig benyúlt értem a ketrecbe.
- Te jó ég, Max, mi ez a nagy ricsaj? - kérdezte, és felemelt. - Óvatosan! Nehogy elejtselek!
Küzdöttem a kezében, és nyüszítettem, csalódottan és szomorúan.
