Stájn Emma rendkívüli arányérzékkel keveri regényében a fikciót és a történelem megrendíto tényeit, fonódik össze jelen és múlt. Egyszerre követjük a 17 éves Levint napjainkban a Viharsarokban, miközben próbál visszaemlékezni arra, mi okozhatta a családjukat megtöro tragédiát, és találjuk magunkat 1944-ben, a II. világháború idején.
Megelevenedik a leventeképzok világa, és a videojátékokon felnott fohossel együtt szembesülünk azzal, hogy a konzolokkal ellentétben a valóságban nincs sem sebezhetetlenség, sem végtelen élet.
Ketten indultak ebben a történetben, de az olvasó nem tud nem velük tartani ebben a rendkívüli hangulatú, nagyon fontos kérdéseket és témákat feszegeto és elgondolkodtató regényben. „Valahol azt olvastam, hogy ha életben akarsz maradni, akkor néha jobb, ha bizony szemet hunysz bizonyos dolgok fölött. Veszek hát egy mély lélegzetet, és egyszer sem nézek hátra.”
14+