"A mobiljával összehasonlítva Mira zsebórája még mindig tizenhat percet késett. Szórakozottan előretekerte a nagymutatót, de az megint elakadt tíz percnél.
Mira a fülére tapasztotta a kezét. Bár valahol másutt lehetne, mondjuk egy csendes zugban, abban a mediterrán arborétumban, ahol a nyáron apával jártak. Maga elé idézte a borostyánnal benőtt, tavirózsás szökőkutat, Neptun és két másik istennő szobrával. Olyan volt, mint egy rejtekhely, és noha Mira tudta, hogy más látogatók is odatévedhetnek, mégis valamiképp a magáénak érezte.
A lány felfigyelt a fura csöndre, majd mintha vízcsobogást hallott volna. Az orrát hirtelen ciprusok és narancsvirágok édes illata csapta meg. Felnézett, és egy pillanatra maga is szoborrá dermedt, mert a szökőkút kőperemén ülve a villás Neptunnal nézett farkasszemet."
Már megjelent:
Somfai Anna: Barátságháló
Somfai Anna: Barátságháló. A titkok terme