Mondhatnánk, hogy elhivatott, de az igazság az, hogy volt egy makacs nagymamája, akivel képtelenség volt vitatkozni, és aki meglátta nyolcéves unokájában az írót, amikor az papírra vetette egy soha be nem fejezett mese kurta, első fejezetét. Egy törpéről szólt.
Az elmúlt húsz évben riportokat és interjúkat írt (Adrienn, nem a törpe), nagy példányszámú magazinoknál gályázott publikált, ami véleménye szerint nem egy szakma, hanem inkább egy sajátos életforma, amely elsősorban a harkályéval rokonítható a kopácsolás és a turkálás okán. És ha igaz, hogy az ülő életmód az új bagózás, akkor véleménye szerint meg vannak számlálva a napjai, tehát érdemes lecsapni első és talán egyetlen prehumusz novelláskötetére, amely természetesen a szerelemről szól, mégis mi másról szólna?! "