Amikor a mesét felolvassuk – nem sietve, lassan, hogy a képek életre keljenek – gyermekeinknek, akkor lélektől lélekig épül egy láthatatlan aranyhíd szülő-gyermek, nagyi-unoka között, amely mélyíti kötődésünket, gazdagít mindkettőnket. (…)
Nincsen mese feladat, megküzdés nélkül. Réka meséjében a kis királylánynak mélyre kell merülnie ahhoz, hogy megtalálja azt, ami elveszett. Így vagyunk ezzel az életben is. A mese a szimbólumok nyelvén finoman és bölcsen tanítja és bátorítja a gyermeket, a szülőt, a nagyszülőt, hogy életünk legmélyebb és legmeredekebb ösvényein áthaladva is mindig vannak segítőink az úton és van remény, van kiút, van megoldás. Van fény.”
Medveczky Kata, gyerekpszichológus