„– Mikor érünk oda? – kérdezte hosszú hallgatás után Bingaminga, aki ötnapi gyaloglás után már a hétévesek lendületességével rogyott le egy nagyobb tengerparti kőre.
– Szerintem itt vagyunk – válaszolta Jinga.
Valter és Biloba pedig egyetértően bólogatott.
– Jaj de jó! – lelkendezett a fiatal varázsló, és vetkőzni kezdett, hogy mielőbb megmártózhasson a vízben.
A többiek is követni akarták a példáját, hiszen azóta, hogy Babotában búcsút vettek Zenkától és Zanekától, a tudós házaspártól, nem sokszor pihentek meg.
Ám abban a
pillanatban, amikor hozzáláttak a nadrágszárak felgyűréséhez, egyszer csak megjelent mellettük egy ajtó.
A semmiből."