Az évszakok váltakozásával a Küküllő vize mindig más és más arcát mutatja. Ősszel reszket, vacog, szajzik a folyóvíz felszíne, télen beáll a Küküllő, bevonja a dermesztő éj véges-végig jéggel, hogy tavasszal engedjen, áradjon, zajlásnak induljon, s az új életnek otthont adjon; nyáron aztán vakítóan kékell, meg-megállva ballag, amihez a parti fűzfák mutatják az utat.
