A művészeti élet alkotmányjogi keretei Magyarországon

Cseporán Zsolt könyve egy, a magyar alkotmányjogban eddig fájóan elhanyagolt téma tárgyalását kívánja megalapozni, úttörő szerepet vállal és érdemi vitára serkent. Hiszen jogász számára mi is lehetne vakmerőbb, akár a kudarc veszélyét is büszkén vállaló cselekedet, mint a szigorú szabályok, doktrínák, gúzsba kötő hagyományok által meghatározott jog világán belül a művészet definiálásáról, szabályozásáról, védelméről gondolkodni? Tudjuk, a jogállamban a jogi szabályozás nem teremti a művészi alkotások számára biztosított védelmet, de a művész szabadságának eleve elrendelt voltát tudomásul véve igyekezhet a szellem szárnyalása számára kedvező jogi környezet fenntartására.
A művészet fogalmát a jog nem határozhatja meg, és mégis elismerheti a művész szabadságát. A jognak önmérsékletet kell tanúsítania, és mégis közbelépnie ott, ahol a művészet védelmében szabályozási szükséglet mutatkozik. A művész szabadságát széles körben el kell ismernie, de le kell fektetnie az egyéni szabadság alkotmányosan igazolható határait is. A kötet elsősorban ezekről a rendkívül nehéz elhatárolási kérdésekről, jog és nem-jog határterületeiről szól. Bízom benne, hogy egy termékeny és intellektuálisan izgalmas tudományos diskurzus kiindulópontja lehet. Ennek szellemében ajánlom a tisztelt Olvasó számára!