„Alá van-e vetve a fennálló hatalom a társadalom ítéletének, vagy nincs? Ez a társadalom szabadságfokát meghatározó kulcskérdés” – amelyet Révész Sándor tesz föl, amikor végigtekint a magyar parlamenti választások történetén 1905-től napjainkig.
A válasz egyszerre lehangoló és felzaklató: néhány esztendőre korlátozódtak azok az alkalmak, amikor teljes körű, nem csupán papíron titkos választójoggal, nem megtorlások közepette, nem megszállt országban és nem manipulációkkal bebetonozott hatalom árnyékában szavazhattak az emberek. Magyarországon a legnagyobb gondossággal folyamatosan azt szabták meg, hogyan nem érvényesülhet a választói akarat.