Nem túlzok és nem színezem ki a sztorit: beszélgetőtársaim nem hitték el, hogy filozófus létemre + a tudományos eredmények ismeretében, komolyan és őszintén védelmezem azt a "teljességgel abszurd" nézetet, mely szerint az akaratunk irányát képesek vagyunk MI MAGUNK megszabni, és azt NEM a körülmények és örökölt tulajdonságaink összjátéka határozza meg. Mintha csak azt gondolták volna, hogy csak a vita kedvéért állítok efféle képtelenséget...
E könyvben azt vizsgálom, vajon jók-e vagy rosszak azok a filozófiai és tudományos érvek, melyek jószerével mindenkit meggyőztek az akaratszabadság hiányáról. Amellett érvelek: minden látszat ellenére, a szabad akaratba vetett hitnek különleges státusza van - minden híreszteléssel szemben, a legracionálisabb álláspontok közé tartozik.
"A filozófia sokak szerint halott. Ennek oka, hogy a filozófia nem teljesítette be azt a küldetését, hogy a világgal kapcsolatos legalapvetőbb kérdésekre jól megalapozott, minden, kellően racionális és tájékozott ember számára elfogadható válaszokat adjon. Sikertelensége éles kontrasztban áll azzal, hogy nagyon úgy látszik, a tudományok - és különösen a természettudományok - viszont sikert sikerre halmoznak a valóság feltérképezésében.
Ezért aztán a filozófia halálhírét terjesztők a filozófusokat lecserélnék természettudósokra, hiszen a filozófiai problémák megoldásának a kulcsát sem a filozófusoktól, e holt kultusz papjaitól, hanem a természettudományok különböző ágainak művelőitől érdemes várni."
