Kétségtelen, hogy az alkímiáról, reinkarnációról és halhatatlanságról írt, nagy történelmi felkészültséggel megalkotott regény szinte egyedülálló a transzcendens irodalomban. A Vörös Oroszlán izgalmas történetében egyszerre van jelen a kaland, a krimi, a szerelem, az érzékiség kínzó szenvedélye, a misztikum, a karma és a beavatások legmélyebb ősi bölcsessége.
Ez a mű nemcsak izgalmas történettel, de elmélyült, filozofikus tartalommal is bír. Nem véletlen, hogy sokan beavatási regényként tekintenek rá – olyan könyvként, amely minden újraolvasásnál más arcát mutatja meg.
A Vörös Oroszlán című regény már a megjelenése után, 1946-ban különleges helyet vívott ki magának a magyar irodalomban. Bár a hatóságok hamar betiltották, és próbálták eltüntetni, néhány példány titokban megmaradt, és kézről kézre járva élt tovább az olvasók között. A könyv hivatalosan csak évtizedekkel később, 1989-ben jelenhetett meg újra teljes, csonkítatlan tartalommal, ekkor már Szepes Mária valódi nevén.
Kevesen tudják, amit Szepes Mária mindig hangoztatott: A Vörös Oroszlán regénye nem önmagában nyugvó mű. A Varázstükörrel és Raguel hét tanítványa című nagyregényével együtt trilógiát képez. A Vörös Oroszlán legmélyebb rétegeit nem érthetik meg e másik két hatalmas ívű beavatási regény üzenetei nélkül."
