ZBIG Zbigniew Brzezinski, a stratéga és államférfi
Kötésmód:
puhatáblás, ragasztókötött
Oldalszám:
380
A „kolléga és nagy rivális” Henry Kissinger munkásságáról könyvtárgyi irodalom jelent meg, semmi sem indokolja, hogy ennyire mellőzzünk egy olyan életutat, amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré. Brzezinski azonban nem foglalkozott saját személyének a menedzselésével.
Charles Gati könyve egymásra szervesen épülő négy részből áll. Az elsőben azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik. A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket. A harmadik az ezt követő időszakot mutatja be, amikor Brzeziski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntő missziókat vállalt. Teljesen újszerűen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski „konspirációit”, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást. Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségiről és a lengyel hazafiról.
Charles Gati könyve egymásra szervesen épülő négy részből áll. Az elsőben azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik. A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket. A harmadik az ezt követő időszakot mutatja be, amikor Brzeziski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntő missziókat vállalt. Teljesen újszerűen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski „konspirációit”, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást. Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségiről és a lengyel hazafiról.
