Nicholas Roosevelt nem túl jól ismert történelmi személyiség, különösen, ha két, elnöki tisztséget betöltő rokonát vesszük alapul: Theodore és Franklin D. Rooseveltet.
Ennek ellenére Nicholas Roosevelt aktív karrierje szinte tökéletes hidat képez az amerikai történelem előbb említett két óriása között. Neveltetése, tájékozottsága és kapcsolatai révén részt vett az 1912-es
elnökválasztási kampányban, majd a nemzetközi diplomáciában az első világháború alatt és után a békekonferencia folyamán.
Ezután hosszú ideig újságíróként dolgozott olyan lapoknál, mint a New York Times és a New York Herald Tribune. Herbert Hoover elnöksége alatt érte el karrierje csúcsát: kinevezték Magyarországra amerikai követnek (1930–1933), amikor az ország épp a gazdasági világválság negatív hatásai ellen
harcolt. Diplomáciai feladata után N. Roosevelt visszatért az újságíráshoz, de a második világháború alatt egy ideig az amerikai kormányzatot segítette munkájával.
Miután egészségi állapota miatt kénytelen volt visszavonulni az újságírástól, N. Roosevelt továbbra is aktív írói tevékenységet végzett: rengeteg cikke és számos könyve jól tükrözi a legfontosabb amerikai bel- és külpolitikai kérdéseket a huszadik század első felében, illetve a hidegháború első szakaszában.
