„Már azelőtt hatalmas bunyó kerekedett, hogy színpadra léptünk, és nem maradt abba akkor sem, amikor idegesen kisomfordáltunk. Üvegek repültek felénk, így aztán hamarosan félbe is kellett hagynunk a műsorunkat, hogy a szervező nyugalomra intse a közönséget – de alighogy visszamentünk, kegyetlenül egymásnak esett két csapat részeg nő, és nem telt sok időbe, hogy a fiúik is beszálljanak. Viszont amikor befutottak a rendőrök, mindenki abbahagyta a verekedést, és egy emberként énekelni kezdték az "All You Need Is Love"-ot.
Kevés viccesebb jelenetnek voltam tanúja.”
Noha a Black Sabbath eredeti felállásában köztudottan Geezer Butler volt a szavak embere – az együttes első évtizedének stílusteremtő dalszövegei szinte mind tőle származnak, és ő a heavy metal alapzenekarának névadója is –, önéletrajzának megírását sokáig halogatta a legendás basszusgitáros. A most megjelenő kötetre viszont bőven megérte várni, és nem csak azért, mert maradtak még Ozzy Osbourne, Tony Iommi és Ronnie James Dio memoárjai után is olyan anekdoták a csapat történetéből, amelyeket eddig senki sem mondott el. Miközben természetesen nem fukarkodik a Sabbathtól elválaszthatatlan vaskos sztorikkal sem, a banda örök töprengőjeként Geezer a bennfentességét meghazudtoló józansággal, az önkritikától egyáltalán nem tartva mesél és értékel, sőt zárkózottsága dacára a magánélete legszebb pillanataiba és mélypontjaiba is betekintést nyújt.
