"Én a természetes gyógymódok irányából közelítettem meg az emberi testet. Korábban, kineziológusként számomra nem volt kétséges az, hogy a szervezet bármire képes lehet. A kineziológus Németországban nem gyógyít, nem folytat terápiát, nem alkalmazhat invazív eljárásokat. Pár egyszerű mozdulatsort hajtottam végre klienseimmel, melyeket hosszú beszélgetések követtek. Ám az emberi test számos esetben, megdöbbentő módon, minden beavatkozás nélkül gyógyulni kezdett. Egy pillanatig sem gondoltam viszont azt, hogy az esetek hátterében a csoda vagy más kozmikus hatalmak állnának. Megszállottként kezdtem el kutatni azokat a folyamatokat, amelyek valójában a szervezet öngyógyító ereje mögött rejlenek. A legkedvesebb terület számomra az akupunktúra volt, melynek hatásosságát saját magamon volt szerencsém kipróbálni. Amikor a férjem meglepetésből elküldött egy orvosoknak szervezett konferenciára, megdöbbentett, hogy ezt a módszert neves kutatólaboratóriumok kutatják, egyetemi professzorok oktatják, és nem csak Kínában, hanem Németország híres egyetemein is tanszékeket tartanak fenn a hagyományos kínai medicinának. Innentől kezdve a legkedvesebb időtöltésemmé vált ezeknek a tudományos forrásoknak az olvasgatása.
Érdekelt, hogyan működik az emberi szervezet. Így ismerkedtem meg a megfelelő táplálkozás, a meditáció és a mozgás élettani előnyeivel és azzal, hogy a psziché hogyan befolyásolja a testi folyamatokat. Életünk véges, de a szervezetünk öngyógyító ereje végtelen, és ennek szigorúan tudományos bizonyítékai is vannak. Ezeken a mindenki számára megismerhető tudományos publikációkon keresztül egy új világba csöppentem. Ebben a világban minden mindennel összefüggött, kiderült, hogy a legkülönfélébb kórképek hátterében is nagyjából ugyanazok a folyamatok játszódnak le. Mindegy, hogy depresszióról, rákról vagy érelmeszesedésről van szó, a krónikus gyulladás ugyanúgy szerepet játszik.
Megtudtam, hogy a tudományos világ már régen a mikrobiomot tartja nyilván első számú diagnosztikus és terápiás célként. Lenyűgözött az a forradalmi szemlélet, ami az utóbbi évtizedek kutatásaiban kirajzolódik. Kiderült, hogy a genetikai determinizmust az epigenetikai kérdésfeltevések váltották fel. A metafizika olyan jelenségekre ad választ, amelyekre a materialista elméletek nem tudtak. A rakétatudomány áthatja a jövő gyógyítását, miközben a lehető legegyszerűbb módszerek nyernek tudományos elismertséget, mint például az erdőjárás vagy a mezítláb szaladgálás. Nyugati társadalmunk szokásai nem is állhatnának messzebb attól, ami bizonyítottan hozzásegít a hosszú élethez.
Sietünk, aggódunk, titkolunk, megfelelünk, helytállunk, kitartunk. Eközben messzire eltávolodunk a természettől, egymástól és saját magunktól is. Szemet hunyunk afelett, amit valójában mindenki sejt: életmódunk nem tesz jót az egészségünknek. Értelmetlen kihívások elé állítjuk immunrendszerünket, szükség esetén pedig tudomást sem veszünk a gyógyulásban betöltött szerepéről. Mindeközben vagyonokat áldozunk divatos és környezettudatos csomagolásban árult táplálék-kiegészítőkre, diagnosztikai eljárásokra, különböző csodaszerként reklámozott gyógyászati segédeszközökre. Számtalan alkalommal megfigyelhettem a gyakorlatban is azt, amiről annyit olvastam.
A hozzám fordulók gyakran hosszasan sorolták alvási, étkezési, emésztési, munkahelyi és családi nehézségeiket, szabadkozva mozgásszegény, ugyanakkor agyonhajszolt életvitelükért, melyben pihenésre és feltöltődésre semmi idő nem marad. Majd egyszerű változtatásokkal szabadulnak meg a legkülönfélébb panaszaiktól vagy tartják karban betegségeiket úgy, hogy a lehető legkevesebb orvosi segítségre szorulnak. Persze kemény elhatározás és nagyfokú tudatosság húzódik tetteik mögött. Nem szabad alábecsülni az erőt, amit találnak magukban ahhoz, hogy motiváltak maradjanak. Elkezdett aggasztani a gondolat, hogy túl kevés emberhez jut el a megfelelő információ. Vajon elegen tudják-e azt, hogy milyen fontosak mindennapi döntéseik az egészségük szempontjából? Vajon tudják-e, hogy pontosan mit kell tenniük? Saját családom és ismerőseim sem tudtak sok mindenről, ezért úgy döntöttem, hogy megírom ezt a könyvet." Szerzőpárosunk Németországban él és praktizál. Dr. Makra Gábor Milán radiológus orvos, 15 év szakmai tapasztalattal, kutatói múlttal. Egyetemi éveiben tudományos konferenciát nyert, rendszeresen publikált. Munkája során naponta találkozik a nem megfelelő életmódból adódó egészségügyi következményekkel, és ismeri a nyugati orvoslás határait. Hivatásos erőemelő, a buddhista irodalom okleveles ismerője is, járatos a mindfulness irányzathoz köthető meditációk terén. Ezenkívül versenyszerűen sportol, 2019-ben súlycsoportjában bajor erőemelő bajnok volt.
"Orvosként és sportolóként is lenyűgöz, hogy az emberi test mire lehet képes, ha helyesen bánunk vele. Az ember ugyanis szigorúan biológiai értelemben arra van kitalálva, hogy gyereket szüljön és felnevelje úgy, hogy ő is képes legyen ugyanerre. Önfenntartása a fajfenntartás tükrében nyer létjogosultságot. Ehhez tulajdonképpen elegendő lenne pár évtizednyi élet is. Nem kellene megöregednie, nem lenne szüksége sem fogakra, sem látásra egy bizonyos kor felett, mégis megtette, amire született: hozzájárult a faj fennmaradásához. A tapasztalat azonban az, hogy a legtöbbünket ez mégsem elégíti ki. Sőt, a szervezet messze többre teszi képessé a fenti feladatokon túl. Tele van olyan erőforrásokkal, amelyek alkalmassá teszik a hosszú életre és arra, hogy gyógyítsa önmagát. Ha ezekkel ügyesen akarunk bánni, mindössze annyi a dolgunk, hogy ne akadályozzuk őket. Az egyetemen azt tanultuk, hogy az erek elmeszesedése és elzáródása az öregedéssel szükségszerűen együtt járó folyamat. Persze ennek a sebessége nagyban függ az egyén életformájától, de ezt tényként kell elfogadni. Az igazság az, hogy a megfelelő életvitel mellett ez a folyamat megállítható és akár visszafordítható lenne. Az erek rossz állapota egy sor más betegség mellett szívinfarktushoz, stroke-hoz, demenciához vagy pl. impotenciához is vezethet. Ha egészségesebb szokásokat veszünk fel, a test egyszerűen meggyógyítja magát.
Megállhat az érelmeszesedési folyamat, esetleg egy idő után csökkennek a meszes plakkok is. Ennek fényében, amikor sztentet teszek az elmeszesedett erekbe, kicsit úgy érzem magam, mint a középkori felcser, aki lefűrészelte a lábát annak, aki megsebesült. Akkor ugyanis még nem ismerték a fertőtlenítést, az antibiotikumot és a szteroidokat. Nem volt más lehetőség a szepszis elkerülésére. Most pontosan tudjuk, hogyan lehet megelőzni az érelzáródást. Ennek ellenére egy idegen fémtestet teszek be az érbe, ami vagyonokba kerül az egész eljárással együtt, miközben feltételezem, hogy a betegem szívja tovább a cigarettákat. Persze sürgősségi esetben szükséges a beavatkozás: a szervezet nem gyógyítja meg magát olyan gyorsan, mint én a sztenttel. De a folyamatot a beteg életmódváltása nélkül nem tudom megállítani. Arra csak a szervezet maga lenne képes, ha lehetőséget kapna rá. Ráadásul ez a tudásunk nem újkeletű. A természeti népek ösztönösen is tisztában voltak azokkal az életviteli ajánlásokkal, amelyek ma a legkorszerűbbnek minősülnek. Ők ugyanis növényekkel táplálkoztak, keveset ettek, sokat mozogtak, sok időt töltöttek egymás társaságában, közösen énekeltek, zenéltek, táncoltak. A húsevés kényszerűség volt. Igaz, hogy az elejtett állattal sokan és sokáig laktak jól. A nagy kalóriasűrűségű táplálék megmentette őket az éhhaláltól, viszontagságos körülmények között javította a túlélés esélyét. A nyugati társadalomban szerencsére nem kell napi szinten tartanunk az éhhaláltól. Ha tudjuk, hogy az állati eredetű zsírok elzárják az ereinket, dönthetünk úgy, hogy más forrásokból fedezzük az energia- és tápanyag-igényünket. Sok érv szól a húsevés mellett. Az erek egészsége és a várhatóan hosszú élet nincs közöttük. Annyi idős vagy, amennyi idősek az ereid!
Ugyanilyen bölcsek voltak a buddhista szerzetesek, akik már 2500 évvel ezelőtt pontosan tudták, hogy a meditáció megnyújtja az életüket. Ma már rendelkezésünkre állnak azok a kutatások, melyek igazolják, hogy az elmélyült koncentráció megváltoztatja az agy szerkezetét, erősíti az immunrendszert, helyreállítja a hormonháztartást és akár meghosszabbíthatja a kromoszómákat védő telomereket is. A buddhisták még nem ismerhették ezeket a publikációkat, mégis ösztönösen végezték azt, ami jót tett nekik. Ehhez ráadásul semmire nem volt szükségük. Csak a saját agyukra, gondolataikra. Ezek velünk is itt vannak mindig. Nem kell tennünk semmi mást, csak leülni és meditálni.
Az ősi Kínában még régebben alkalmazták az akupunktúrát. Mi szintetikus tablettákat szedünk a fejfájásra, mert nincs időnk lepihenni és megvárni, ameddig magától elmúlik. A kínaiak pontosan ismerték azokat a pontokat, amelyek stimulációja hatékonyan csökkentette a különböző eredetű fájdalmakat. Azóta Németországban egyre több kórház hoz létre külön osztályokat, ahol képzett orvosok csillapítanak fájdalmat akár egyszerű tűk segítségével is. Azokat a pontokat alkalmazzák, amelyeket már 6000 éve ismernek, hatékonyságukat klinikai vizsgálatok sokasága bizonyítja. Ezek a pontok mindig ott vannak a bőrünkön. Bármikor megnyomhatjuk őket magunknak is. Ezek az eszközök mindig velünk vannak és soha nem kerülnek pénzbe. Ismernünk kell, tudnunk kell őket használni, helyes életmódbeli döntéseinkkel támogatni." Ha tetszett a könyv, keresd gyakorlati tanácsainkat és online életmódtáborainkat a
www.teljeserteku.hu-n, vagy kövesd receptjeinkért és friss írásainkért a Facebook-on a "Herbivore, tudással a tévhitek ellen"oldalunkat.
