1. tanulok, próbálom a világot, minden vadonatúj;
2. a tanultakat követem, a. s. (ahogy sikerül);
3. vannak dolgok, amik nem sikerülnek;
4. mindenki elvárja, hogy valamilyen legyek;
5. megpróbálok olyan lenni;
6. sikerül is többé-kevésbé;
7. mégis mindig szembe megyek a forgalommal;
8. megnézem, én milyen vagyok;
9. olyan vagyok, amilyen;
10. hozzám igazítom a világot
A fejlődéstörténet ezen a gondolatmeneten halad. Az írások, meg a vizuális történetek is leginkább arról szólnak, hogy van olyan létsík, ahol repülnek azok, akiknek szárnyuk van. Élvezik, hogy mennyire gyönyörű ez az egész, ami körülvesz, hogy milyen végtelenek a lehetőségek, hogy mennyire tágas és szabad az égbolt, milyen isteni repülni. Meg arról is szólnak, hogy mennyi minden van, ami meg akar kötni, szabályok közé szorítani, elvenni a kedved, levágni a szárnyaidat. Vitatkozom benne azokkal, akiknek megvan a képességük, és mégsem repülnek. Akik sorolják az ellenérveket, hogy nem biztonságos, nem normális, nem szokásos, nem erkölcsös ez a bizonytalan képesség. És hogy mennyi mindent kockára tesz az, aki mer repülni. Mert ebben minden esetben rejlik kockázat, viszont megtapasztaltam, hogy mennyivel jobb életet lehet élni a saját szabályaim szerint, mint a kultúra és a társadalom törvényeitől sújtva?
