Kaspart gyermekkora óta leláncolva egy ólban tartják. Amikor felnő, gondozója járni tanítja, majd elviszi egy kisvárosba és ott sorsára hagyja. A polgárok és városatyák először a börtönőr gondjaira bízzák, ezután egy mutatványoshoz, majd egy paphoz kerül. Az ifjú hihetetlen gyorsasággal megtanult beszélni, és így képessé vált arra, hogy rövid életének eseményeit érzékletesen és tárgyilagosan megfogalmazza. Lassan felnőtté érik, de a világot nem tudja megérteni.
