Ének a búzamezőkről

Életreszóló regények sorozat 22. kötet

Móra Ferenc regénye az első világháború utáni, végletekig kiszolgáltatott világot idézi meg. „Magyar táj, magyar ecsettel”, babonás hitek, egymásra következő tragédiák mélyén a földművelő ember látásmódjának és nyelvének ezernyi színével. Móra önmagát is belerajzolja 1927-ben írt történetébe, a múzeumigazgatót, aki nemcsak a szegedi tanyák múltját búvárolja, hagyományait őrzi, hanem otthon is érzi magát szereplői között, s aki keserű gúnnyal szemlél mindennemű politikai berendezkedést, amely egyként cserben hagyja a búzamezők népét.
„Vétek is lett volna, ha ilyen pompás ember a háború után pusztul bele a háborúba” – közvetíti az író a közvélekedést főhőséről, Ferencről. A vétket a kor mégis elkövette.