A Vágy című norvég regény Vibeke és Jon története. A fiatal egyedülálló anya és kilencéves kisfia nemrég költöztek egy kicsi és távoli északnorvég városba, ismerőseik alig vannak, magányosan élik életüket. E magány a kapcsolatukat és lelkük legmélyét is áthatja, noha mindketten görcsösen vágynának a szeretetre. A regényben Jon születésnapja előtti estét követhetjük nyomon. A szürke hétköznapokat élő városkába színes utazó vidámpark érkezett. Jon egyedül megy el otthonról, hogy a szomszédoknak eladja a helyi sportegyesületet támogató tombolajegyeket, ezalatt Vibeke a könyvtárba igyekszik – gondolatai egy férfi körül járnak. Anya és gyermeke nem tudnak egymásról – csak elbeszélnek egymás mellett, s nézik egymás és mások életét. Innen követjük nyomon kettejük különálló utazását egy fagyos téli éjszakán át. Ostravik letisztult, sallangmentes nyelvezetének és különleges narrációjának feszültségteremtő ereje példátlan, művét szinte szétfeszíti az egyre növekvő nyugtalanság és nyers rettenet. Nem tudjuk, hogy krimibe fordul-e a rideg táj, a fagyott kapcsolatok és a meg nem értett vágyak leírása. Az írónő vibráló prózája tökéletesen érzékelteti a megfáradt, szerelemre vágyó anya és a szeretetéhes, feszültségekkel teli gyermek külön-külön világát, az emberek közötti és az emberen belüli mérhetetlen távolságot – s azt, hogy a távolságnak végzetes következményei lehetnek.
