Az 1980-as évek közepétől készült ólmozott üvegablakainak absztrakt formakultúrája és geometrikus ábrázolásmódja egyedülálló a kortárs üvegművészetben.
Építészeti üvegkompozícióinak középpontjában a narratív tartalom megjelenítése helyett az anyagban testet öltő fény transzcendens természete áll. Üvegablakai számos egyházi, köz- és magánépületben láthatók.
Egyéni művészi kifejezésmódjában modernista, a szakma gyakorlásában tradicionalista. Az üveg és fény találkozásából születő expresszív képvilága az ellentétes dinamizmusok feszültségében teremt harmóniát. Egyházi megbízásból készített muráliáin a vallás új megközelítésének vizuális megjelenítését valósítja meg, míg a magánés közmegrendelések teljesítésében a pszichikai expresszivitás képi világának alapkoncepciója. Dolgozott a Pannonhalmi Főapátság, a Mátyás-templom, az Országház és a Szegedi Dóm üvegablakainak megújításán és számos, Róth Miksához köthető ólmozott üvegablak restaurálásán. Szakmai tapasztalatát tanárként és galériavezetőként hivatásának tartja a következő generációk számára megőrizni és átörökíteni.