A vonat elindult; nagy nyikorgással, zakatolással hagyta el az állomást s a kocsi lámpái hol fényesebben, hol homályosabban égtek, aszerint, amint az áramszedők érintkeztek a fölöttük lengő dróthuzalokkal. A kocsi üres volt, mert csak a következő vonat hozta a színházlátogatókat külvárosi otthonukba. Gold figyelmesen olvashatta levelét, melyet hazulról való elindulásának percében hozott a posta.
Gondosan elolvasta, kétszer is, addigra már betéve tudta a tartalmát, aztán ezer darabra tépte s apránként szórta ki az ablakon.
A merénylet teljesen hidegen hagyta, inkább azon bosszankodott, hogy az az ember, kinek a parkban találkozót adott, nem tartotta be a szavát.
Mikor rendeltetése helyét elérte, a hosszú homályos lépcsőkön lesietett az élénk főutcára, majd hirtelen más irányba fordult s megkerülve Peckham Rye nagy, nyílt közterét, a Crystal Palace Roadhoz ért.
A legelső, barátságos kinézésű villaházak egyikénél megállt.
Csendesen kopogott az ajtón, melyet egy ifjú leány nyitott ki majdnem azonnal.