A könyv lapjain találkozhatunk híres madarakkal is, például Léda hattyújával, aki erotikus örömökben részesítette a spártai király feleségét, vagy Haydn jákópapagájával, aki képes volt elénekelni gazdája egynémely szerzeményét. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, voltak galambok, amelyeknek kimagasló katonai érdemeit kitüntetéssel ismerték el. Megtudhatjuk, miért épp a gólyákkal hozzák összefüggésbe a gyermekáldást, és az sem marad titokban, hogy a csodásan éneklő kanárik valaha rabszolgasorsban éltek, osztoztak a bányászok nemegyszer sanyarú sorsában. Ki gondolná, hogy a madárvilágnak is megvannak a Casanovái, akik tudják, hogyan kell tenni a szépet a tojóknak, hogy azok ne tojjanak rájuk? S persze értesülhetünk arról is, hogy az igazi sirályoknak nagyon nincs jó véleményük regénybeli rokonukról, Jonathanról, a sirályról, sőt igazából magukról az emberekről sem. Zalai Károly új könyve a macskák és a kutyák után a madarak világába enged érdekes és egyéni betekintést.
"Papirost veszek elő, és rápillantok egy cserépkorsóban sorakozó lúdtollaimra. Kiemelek közülük párat, és azon töprengek, melyikkel kezdjek írni, ugyanis minden tollnak van valami titka. Egyik az égről szeret írni, a másik a földi dolgokról vagy épp a szerelemről. Így hát hagyom, hogy a tollak döntsenek, és próbálom meghallani, mit súgnak. Ezután kiválasztom az egyiket, óvatosan belemártom a kis üvegcsében kéklő tintába, és írni kezdek. Az ujjaim között tartott pehelykönnyű toll szinte szárnyal, mintha egykori gazdájának életét próbálná reprodukálni a segítségemmel. Hamarosan úgy érzem, magam is fölemelkedem a levegőbe, és onnan föntről szemlélem az összes nádast, pirkadatot, hajnalt meg alkonyt, és persze az éji folyó valamennyi csillagát."
