A két kislánynak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt arról faggatja őket, miért nem szőke Ellen is, mint a testvérei.
A könyv olvasói - a főhős kislány nézőpontjából - megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot - mintegy hétezer embert - csónakokon, kis hajókon átmenekítették Svédországba. Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.