A legnépszerűbb német író regényfolyama címét Winnetou-ról, a „nemes vadember” európai sztereotípiájának megtestesüléséről kapta, de valódi főszereplője, a tipikus amerikai hős, aki a hosszú történetet egyes szám első személyben meséli el megismerkedésüktől az apacs főnök haláláig. Old Shatterhand az író alteregója: Charlie, a német bevándorló. Alakját May a magyar Xantus János (1825–1894) néprajzkutatóról, a Budapesti Állatkert alapító igazgatójáról formázta.
A sorozat utolsó kötetében Old Shatterhand további kalandokon keresztül vívja végső harcát az igazságért.
Hogy milyen véget ér a történet?
Mire hőseink a Winnetou-hegyre érnek sok mélységen és szakadékon át – a lélek mélységein és szakadékain –, a gyilkos talán megbűnhődik végre.
"… De aki megáll a Gros-Ventre-hegyek között, a Metsur-folyónál, az apacs síremléke előtt, az így szól magában:
– Itt nyugszik Winnetou. vörös ember volt, de nagy ember! És valamikor majd igazságosan gondolkodó és érző emberek fognak élni a nyugat hegyein és szavannáin, és azt mondják:
– Itt nyugszik a vörös népfaj. Nem lett naggyá, mert nem lehetett!"
