Ezópus rabszolga volt az ókori Görögországban, szabadságát csattanóval záruló tanmeséinek köszönhette. Ezek a rövid történetek mindig valamilyen tanulságos dolgot közölnek.
Bár Ezópus meséi több mint kétezer-ötszáz évesek, szereplőik és humoruk még ma is eleven, élettel teli.
Mindenki elégedett mosollyal figyeli, ahogy a lassú, de kitartó teknős legyőzi a hencegő nyulat. És ki ne ismerné azt a mulatságos történetet, amelyben a hiú holló szájából a róka kihízelgi a sajtot.
Minden mese végén ott a tanulság. Egyértelműen kiderül, milyen hibát követett el szegény kis bárány, aki bízott a báránybőrbe bújt farkasban, de az is, hogy az oroszlán barátja, az apró egérke is tehet nagy szívességet.
