20 látványos, kétoldalas élőhely-illusztráció és több mint 300 színes fénykép és festmény Ha manapság körülnézünk a világban, azt látjuk nyüzsögnek körölöttünk az emlősök. Sok és sokféle létezik belőlük, jelenleg több mint 5000 faj. Az emlősök számos élőhelytípust benépesítenek, néhány olyat is, amely bármiféle élet számára alkalmatlannak tűnik. Evolúciójuk egyfajta sikertörténet. A fajok puszta számán túl az emlősök rendkívül különböző életmódokhoz alkalmazkodtak, és méretük, valamint megjelenésük is nagyon változatos. A ma élő fajok sokfélesége azonban csak a jéghegy csúcsa. A jelen csak egyetlen, viszonylag vékony szeletét mutatja be az emlősök történetének, amely mintegy 220 millió évre nyúlik vissza. Az emlősöknek a földtörténeti időszakok folyamán megmutatkozó sokfélesége önmagában is jelentős. Többek közt azzal, hogy nyomon követhetjük a fajok számát és típusait az időben, megérthetjük az evolúció és a közösségek időbeli változásának folyamatát. De a történelem előtti emlősök vizsgálatával bepillanthatunk a környezeti alkalmazkodás módjaiba, és megérthetjük, miért olyan az állatok felépítése, amilyen. Az összehasonlító anatómia megteremtője, Georges Cuvier egyszer a következő kijelentést tette: Mutasd meg a fogaidat, és megmondom, ki vagy. Ez nem volt üres fennhéjázás. Cuvier helyesen ismerte föl az anatómiai forma és a biológiai funkció szoros kapcsolatát. A kihalt állatok szokásait és képességeit rekonstruálni lehet az élő formákkal való összevetés alapján; így éldául az ősi patások futóképessége megbecsülhető, ha összehasonlítjuk végtagjaik arányát a ma élő fajokéval. Cuvier azt is fölismerte, hogy az anatómiai részletek fontos támpontokat adnak a rokonság kiderítéséhez. Itt létfontosságú a fosszilis lelet, mivel az idők folyamán bekövetkezett változás elfedheti a modern csoportok közös eredetének bizonyítékait. Mi az új ezen a szakterületen? Röviden: szinte minden. A fölfedezések üteme hirtelen felgyorsult: naponta írnak le új fajokat. Ősmaradványok áradnak a múzeumokba a bolygó minden sarkából; az új példányok némelyike lélegzetelállítóan teljes. Az elmúlt néhány évtizedben mélyreható változások történtek azoknak a módszereknek a terén, amelyekkel az emlősök történetét tanulmányozzuk és értelmezzük. Az újonnan előkerült ősmaradványok és új vizsgálati módszerek új értelmezésekhez vezettek: a nemrég fölfedezett lábascetek ősmaradványai alátámasztják azt a látszólag valószínűtlen elméletet, amely szerint a cetek a párosujjú patásokkal (disznókkal, tülkösszarvúakkal) állnak rokonságban. Az új információk és új elképzelések még lebilincselőbbé teszik az emlősök tanulmányozását. Éppen ideje tehát, hogy az új ismeretek alapján rendszerezzük a történelem előtti emlősökre vonatkozó tudásunkat. Lépjünk be a történelem előtti emlősök világába ? tanulásképpen vagy pusztán szórakozásból
