Kötésmód:
keménytáblás, védőborítóval
Oldalszám:
296
A lelátók népe reménykedve felüvöltött. Nem volt nagy nép, öt-hatszáz lelket ha számlált – annak is mintegy harmada felnott –, ám hangja kétakkora tábornak is becsületére vált volna. Tojásnak növögetni kezdtek tole a szárnyai, mind gyorsabb és határozottabb mozdulatokkal terelte a focit Mezohogyishívjákék kapuja felé…”
Az idézetben említett srácról – legalábbis ebbol a pár sorból – nem lehet tudni, hogy jól focizik vagy rosszul. Annak az olvasónak lesz igaza, aki gyanakvással figyeli hosünket, Tojás ugyanis cserbenhagyja csapatát…
