Beavatásuk azonban nem abból állt, hogy hozzájuthattak a titokzatos ismeretek egész sorához, hanem abban, hogy életük folyamán megtanulták átlépni a küszöböt nemcsak a halál pillanatában, hanem ébrenléti állapotukban is. Megtanultak belépni az e világ mögötti térbe, a túlvilágba, ezért beavatottakká váltak. Megtanulták félretenni saját Énjüket, önmaguk sajátos túlélését, és a küszöb őrét kikerülve keresztülhaladni nemlétünk világába, hogy innen, a szellemi területekről impulzusokat hozzanak a magasabb hierarchiáktól, melyek az emberiség fejlődésére szolgáltak. Ám a túlvilágba való belépéssel, a beavatással semmi sem ér véget; minden újra kezdődik. A latin initium a kezdetet jelenti, és a felszentelteket joggal nevezik iniciátoroknak, a felszentelést pedig beavatásnak. A túlvilágban, a szellemi világban semmi sem olyan, mint az érzékek világában. E világból szerzett tapasztalatainkat a másik világban nem lehet érvényre juttatni. Minden lépést újra meg kell tanulnunk. A felkészületlenre különféle csábítások és veszélyek leselkednek. Hadd, legyen ez a könyv a magyar olvasók számára is egyfajta vezérfonal a magasabb világok megismerése felé vezető úton és tulajdon lelkük fejlődésében.
