– Keressük együtt az elveszett boldogságot – mondja olvasójának. – Én előre megyek, s igyekszem hangosan érezni és gondolkodni, hogy a sötétben ne veszítsük el egymás kezét.” Könyvem különös szellemi kalandot kínál: az együtt gondolkodás és a közös rátalálások élményét. A felfedezőút a hétköznapi örömöktől indul. Szó lesz az önfeledtségről, a mámorról, a beteljesülésről, az élet céljáról, a szenvedések értelméről, az újjászületésről…, s ahogy a „boldogság” szó tágul, s mélyebb értelmet kap: a Teremtés titkáról és Istenről is.
Ezt a könyvemet viszonylag fiatalon írtam. Azóta sokat szenvedtem, s közel jutottam életem végéhez is. De amit írtam, most is érvényes. Ha hallgatok magamra – ami a legnehezebb –, most is tudok még boldog lenni. A jó bornak is előnyére válik, ha az idő megérleli.
Müller Péter
"
