„Gabriel Miller azzal hiteget, hogy az elefántcsonttornyában tökéletes biztonságban vagyok, holott az üldözőim folyton a nyomomban vannak, a ház körül ólálkodva alig várják, hogy végezzenek velem. Egy hadseregnyi biztonsági őr strázsál az udvaron, sőt, még a falakon belül is. Az ösztöneim azt súgják, a veszélyt mégis közelebb kell keresnem. Nem tudom, Gabriel a pártfogóm vagy ellenségem, a háza az én védelmező bástyám vagy a börtönöm. Nincs hová mennem. Senki sem maradt, akiben bízhatnék. A múlt elől azonban nincs menekvés.
