A jelen forráskiadvány alapját az eredeti (autográf) levelek képezik, amelyek magyar vonatkozásban különös fontossággal bírnak azáltal is, hogy közismerten Erzsébet hosszas magyarországi időzését követően, 1866 őszén felismerve fogyatékosságait, a korábbiaknál is nagyobb intenzitással kezd magyar nyelvismeretének tökéletesítéséhez, felkérve Falk Miksát 8 nyelvi készségei fejlesztésére, valamint egyes magyarul tudó családtagjaival is magyar nyelvű levélváltásba kezd, míg férje esetében ez mindössze kísérleti jelleget öltött, néhány magyar nyelven született levelet eredményezett, addig Rudolffal 1867 elejétől – legalábbis a fennmaradt darabok tanulsága szerint – mindvégig magyarul érintkezik írásban. Kettejük levélváltását visszafordított (eltorzult) változatban töredékében ismertük, s részben ebben rejlik a jelenlegi kiadás nóvuma és egyben kiemelt jelentősége is, hiszen egyértelműen láttatni engedi Erzsébet magyar nyelvhasználatának módját, nyelvismeretének szintjét is, illetőleg rögzült nyelvi hibáit is. Levélváltásuknak nem csupán történeti forrásként lehet jelentősége; forrásértéke sem elsősorban politikatörténeti szempontból hasznosítható, hanem döntően életmódtörténeti vonatkozásokban, noha nem lehet érdektelen, hogy a leendő feladatából fakadóan az uralkodói teendőkre történő felkészítés részeként – a szülőket értelemszerűen helyzetükből fakadóan foglalkoztató – aktuális kül- és belpolitikai események mely részéről, illetőleg milyen módon tájékoztatják a trón várományosát; a fentiek mellett a benne rejlő történelmi információk mellett érdekes olvasmányként is szolgálhat, közvetlen bepillantást nyújtva a Habsburg-dinasztia uralkodójának és közvetlen családjának privátszférájába, s általuk keletkeztetett személyes forrás, az irat típus (magánlevél) jellegéből fakadóan érintkezésük közvetlenségével is újdonságot jelenthet, s egyúttal más perspektívából biztosít lehetőséget az uralkodócsalád hétköznapjaiba való betekintésre, illetőleg alkalmas arra, hogy az egyes családtagok közötti kapcsolatrendszert is a maga teljességében, hitelességében láttassa, ennek nyomán értelemszerűen az élethelyzetükből származó pillanatnyi hangulatot, illetőleg a levélíró kedélyállapotát, valamint kapcsolatuk jellegéből fakadóan a pedagógiai elveik rekonstruálhatóak levélváltásukból, valamint az egyes eseményekre való reagálásuk, illetőleg ehhez kötődő nevelési szándékaik is, csakúgy mint hétköznapi problémáik vagy örömteli pillanataik. (Vér Eszter)
