A lelkem Auschwitzban maradt

„A lelkembe mart, darabokra szaggatott, és összetört.” – Next On Reading List

„Nem lehet letenni.” – Avid Reader

„Elképesztő könyv.” – Nicki’s Book Blog

„Szívbe markoló és könnyfakasztó.” – Tropical Girl Reads

Németország, 1947 Különös eset kerül a Németországban szolgáló dr. Hoffman pszichiáter asztalára az úgynevezett nácitlanító bíróságon. Beidézik Franz Dahlert, egy korábbi auschwitzi őrt, és ő a legváratlanabb tanú kihallgatását kéri: Helenáét, aki a táborban az őrizetére bízott fogoly volt, majd később a felesége lett. Andrej Novák, egy újsütetű nácivadász, valamikori auschwitzi rab a vádlott nevét felismerve Dahler bűneinek teljes feltárását követeli, azt állítva, hogy a férfi SS-őrként nemcsak zaklatta Helenát, de most arra használja, hogy megússza a felelősségre vonást.
Helena tipikus áldozatnak tűnik: csendes, elnyomott, látszólag tökéletesen a férjétől függ, inkább a vád tanúja lehetne, mint a védelemé. Mikor elkezdi a vallomástételt, dr. Hoffman egyre inkább összezavarodik az előtte kibontakozó kép láttán: egy elkövető, aki állítólag megmentő, és a vádló mint bűnös. Ahogy Hoffman egyre jobban megismeri a szereplőket, kérdésessé válik, hogy épp a legelképzelhetetlenebb szerelmi történetet hallja-e, vagy Helena valami újszerű, névtelen pszichiátriai betegségben szenved, és ez befolyásolja abban, ahogy a múlt történéseit látja.