Manapság a lelkiismeretes szülő állandóan szorong: vajon milyen hibákat követ el, mit ront el a gyereke nevelésekor? Elég egy hajtósabb időszak, amikor nem olvasunk neki este mesét, kevesebbet játszunk vele, hamarabb felkapjuk a vizet, és máris kész a baj, jóvátehetetlen károkat okoztunk csemeténk lelkében. Az önbizalma csökken, érzelmi intelligenciája nem fejlődik a kellő mértékben, sőt az egész személyisége sérül. Mit tehetnénk, hogy tényleg a legjobbat nyújthassuk neki?
Szendi Gábor arra biztat, hogy először is nyugodjunk meg! A Szárnyakat adni a nevelés témáját a szerzőtől megszokott meghökkentő és felforgató szellemben-stílusban tárgyalja. Állítása szerint kultúránk súlyos tévedésben él a korai évek egy életre bevésődő hatásaival kapcsolatban. Gyerekünk nem kényes műszer, amelyet egyetlen rossz mozdulattal elronthatunk, hanem egyéni jellemvonásokkal született lény, aki egyszeri és megismételhetetlen módon reagál a világra. Nem formálhatjuk a magunk képére – de megpróbálhatjuk segíteni, hogy teljes mértékben kibontakoztathassa a képességeit.