Már vagy három napja esett, csak esett az eső, mintha sohase akarna elállni többé. A 87-es körzet egyik gyalogrendőre kint strázsált az utcán, és semmire sem vágyott jobban, mint egy meleg, száraz helyre, esetleg némi borocskára a csontig hatoló nedvességben. És akkor hirtelen megpillantott egy gazdátlan táskát a buszmegállóban. De amit talált benne, az még az esőnél is rosszabb volt: egy kéz, egy kicsivel a csukló fölött levágott kéz, összekaszabolt ujjbegyekkel, hogy még csak ujjlenyomatot se lehessen venni róla.
Nem is halad az azonosítás, és amikor végre találnak valami nyomot, az többnyire tévútra vezet. Közben kisiklott emberi sorsok villannak fel Carella nyomozó és társai előtt, szerelmi bonyodalmak, árulások, hazugsággomolyok kavarognak az ügy körül, és az eső verte szürkeség meg a kibogozhatatlannak látszó ügy nyomán a csapatban is feszültségek keletkeznek, amelyeket szintén nem könnyű kezelni. Végül a szívós nyomozás eredményeként mégis csak fény derül az áldozat kilétére, aki ráadásul nincs is egyedül. A kettős gyilkosság elkövetője és különös körülményei sokkolóan hatnak a 87-es körzet tagjaira, s bár az érzékeket eltompító és megzavaró eső már rég elállt, a valóság és a képzelet határa e megoldott bűntény fénytörésében mégis szinte elmosódni látszik...
