De hisz épp azt teszem, méghozzá a legizgalmasabbat: saját életem történetét! Ahogy haladok az évkörben – vagy inkább spirálban? –, a Leánytól a Banyáig, sorakoznak a felismerések: mennyi hibát követtem el kapcsolataimban, s hányszor kellett visszakapnom, hogy végre megtanuljam a „leckét”! Milyen jó lett volna, ha ez a könyv néhány évtizeddel korábban születik, és a tudás, amit most kaptam, már fiatalabb éveimben fordíthatta volna könnyebbre, boldogabbra sorsomat. S kicsit irigylem azokat az ifjakat, akiknek, ha figyelmesen olvassák a könyvet, már nem kell annyi csapdát megjárniuk. Gabócát nem e könyv kapcsán ismertem meg. Először kineziológiai szaktanfolyamokra jártam hozzá, s lettem általa elkötelezett terapeuta. Aztán jöttek az egyéb tanfolyamok, s azon kaptam magam, egyenesebb a tartásom, nagyobb békével fogadom a kihívásokat, elfogadom a környezetemet, s maholnap kimondhatom: tisztelem és becsülöm Önmagam! Ezért hát szeretettel ajánlom és javaslom mindenkinek, olvassa a könyvet, járja ki a tanfolyamokat, hisz kevesebb fájdalommal jár, mint „élesben” próbálkozni! Örök tanítvány és szerető barátnő: Lusztig Anna”