Leonardo da Vinci - A zseni közelről Walter Isaacson

Leonardo alkotta minden idők két leghíresebb festményét, Az utolsó vacsorát és a Mona Lisát; ám ő önmagát legalább annyira tekintette tudósnak és mérnöknek. Néha már rögeszméssé váló szenvedéllyel kutatta az emberi anatómiát, a szív működését, botanikai, geológiai, optikai és ezerféle egyéb tanulmányokat folytatott, új fegyvereket tervezett… és repülni vágyott ember alkotta szerkezettel. Matematikailag vizsgálta az optikát, tanulmányozta a fény útját a szaruhártyán át, majd a változó perspektívák illúzióját alkotta meg Az utolsó vacsorán, amely ugyanakkor bámulatosan gazdag festmény-elbeszélés a bibliai történetről, és felülmúlhatatlanul mély Jézus-ábrázolás.

Isaacson Leonardo minden nagy művét elemzi ebből a nézőpontból: ahogy a tudományos elme és az érző lélek együtt hozta létre az alkotás csodáját. Részben ez volt a leonardói zsenialitás receptje; részben pedig a különcsége – rengeteg dologban volt ő más, mint az emberek többsége: fattyú volt, vegetáriánus, homoszexuális, balkezes, gyakran támadtak eretnek gondolatai, és – az ő korában még egészen rendkívüli módon – nem tisztelt semmilyen tekintélyt: mindenről a saját szemével, a saját eszével, gyakran leleményes kísérletek révén akart meggyőződni.