Hatvanhoz érve megteheti. A kerek születésnap, a megélt évtizedek feljogosítják erre.
Ez a kiadvány pontosan olyan lett, amilyennek minden, a témában született műnek lennie kellett volna már eddig is. Vagyis a túlzott udvariaskodástól mentes, a rázósabb témákat sem kikerülő életrajznak, ami semmiképpen nem egy emlékirat, sokkal inkább az "Alapi-sztori". Azokkal a képkockákkal, ahogyan ő megélte a legendás korszakokat, a sztárrá válás lépcsőfokait.
Állítólag az álmok veszélyes dolgok. Sokak szerint azért, mert ha nem vigyáz az ember, a végén még valóra válnak. Alapi Istvánnak eszébe sem jutott, hogy óvatos legyen. Olyan tűz égett benne, ami kevesekben. Egy megfoghatatlan, belső erő hajtotta, egy szívós, folyamatosan bizonyítani akaró vágy, ami végül a legnagyobbak közé emelte.
Pedig - hozzám hasonlóan - az Óperenciás tengeren is túli Salgótarjánból jött, mindenféle ajánlólevél nélkül és lett egy műfaj ikonikus alakja. A legnagyobb magyar gitárosok egyike.
E könyv születésének pillanatában épp 35 éve tagja Magyarország legjobb rockzenekarának, az EDDA Műveknek.
Számomra egyébként Alapi a rocksztárok rocksztárja. Nézzenek csak rá. Eleve ott az a fazon, a senki máséval össze nem hasonlítható megjelenése. A hangszeres tudásához pedig elég annyi, hogy Pataky Attila nem véletlenül nevezi őt a gitározás Paganinijének.
Azt eddig is tudtuk, hogy Alapi a szívünkre hatva, kristálytiszta őszinteséggel játszik a gitárján. Hittel és szívdobogtatóan nagy tehetséggel. Magánemberként azonban most először enged betekintést ennyire intim közelségben az életébe.
Szívből ajánlom emlékmozaikjait az olvasónak, amelyet kötelezővé tennék minden zenerajongónak, hiszen hiteles kordokumentum született.
A Főhős segítségével ugyanis megérthetjük az elmúlt ötven-hatvan évet a nagy reményektől a világforgató álmokon keresztül a tömény valóságig.
És az a bizonyos "Kör" még korántsem zárul be...
S. Miller András
